Hírek

Március 15-én Budafok-Tétény is piros-fehér-zöldben
A szakadó eső ellenére is rengetegen vettek részt az 1848-as szabadságharc és forradalom kerületi megemlékező ünnepségein.
2016-03-15

A hagyományokhoz hűen először a Nagytétényi Polgári Kör tartott ünnepséget a Zambelli Lajos emléktáblánál. Az ünneplők kokárdákkal a szívük felett énekelték el a Himnuszt, majd hallgatták meg Monostoriné Szeleczky Gabriella, a Baross Gábor Általános Iskola történelem szakos tanárának ünnepi beszédét. 

Zambelli Lajos apja nyomdokaiba lépett és az olmützi katonaiskolába iratkozott. Hosszú út vezetett az iskolai tanulmányoktól az ezredesi rangfokozatig. "A sors és az azzal összefonódó történelem eldöntötte, hogy a huszártiszt útját kitüntetés, elismerés övezze a szolgálatáért, de nem a legmagasabb, fenségesebb helyről, hanem ennél is magasztosabb ügyért, a haza szolgálatáért. De kijutott számára a kegyvesztettség is, s az áldozatvállalás, s mindez oly rövid idő alatt."

Az ünnepi beszéd után a Nagytétényi Napocska Tagóvoda gyermekeinek műsora következett. Az óvodások nagy átéléssel szavaltak és énekeltek. A megemlékezés koszorúzással zárult, melyen Szabolcs Attila országgyűlési képviselő és Németh Zoltán alpolgármester is elhelyezte az emlékezés koszorúit, a többi megjelenttel együtt. A Szózat eléneklése után a résztvevők átsétáltak a Tétényi Honvéd Emlékműhöz ahol folytatódott az ünnepség.

A Nagytétényi Kastély Múzeum előtti parkban rengetegen várták a műsor kezdetét. A Budafoki Fúvósegylet közreműködésével ismét a Himnusz hangjai csendültek fel, majd a Gábor Általános Iskola 5. osztályos tanulói léptek színpadra. Az ömlő eső ellenére hatalmas lelkesedéssel és nyílt szívvel mesélték el a diákok a 168 évvel ezelőtti történéseket. Az időutazás során megelevenedett Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál. Elhangzott a Nemzeti dal, a 12 pont.

A diákok rendkívüli műsora után Szabolcs Attila országgyűlési képviselő, a parlament Nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke mondott beszédet. Úgy fogalmazott: a szabadságért gyakorta küzdenünk kell. Lemondani a földi vágyainkról, beáldozni egy épülő karriert, kitaszítva állni a hatalmasok színe előtt és néha az életünket is adni érte. 1848. márciusában a magyar fiatalok Székelyudvarhelytől Pozsonyig, Pesttől Munkácsig és szerte a Kárpát-hazában nagy döntést hoztak. Úgy határoztak: akár az életükről is lemondanak a szabadságért, a magyar hazáért. A megszívlelendő szavak után a megjelent ünneplők itt is elhelyezték az emlékezés koszorúit. Civil szervezetek, egyházak, oktatási intézmények, pártok és a kerületben élő emberek fejezték ki tiszteletüket az egykori hősök iránt. (Viszkocsil Dóra)

Kapcsolódó képgaléria: