Most kaptuk a hírt: elhunyt Gömörei József
A volt önkormányzati képviselő 71 éves volt. Temetésére 2017. február 17-én 10 órakor, a Budafoki Temetőben kerül sor. Nyugodjék békében!
2017-02-06

Hiányzó képeink, hiányzó részeink...

Az utóbbi években egyre gyakrabban találom szembe magam azokkal a fájdalmas eseményekkel, melyek legtöbbször azzal járnak, hogy a sporttelep, illetve civil szervezetünk székhelyére az emlékezés, a gyász fekete zászlaját kell kihelyezni. Legtöbbször a háború alatt vagy közvetlen a háború után született barátokról, jó ismerősökről, olyan emberekről kell megemlékezni, akikkel az elmúlt évtizedekben azt, amit budafokinak nevezünk, közösen tettük, közösen végeztük, és mindenkor közösen éreztük a magunkénak. Ezek az emberek, de főként tetteik voltak azok, amelyek azt a budafoki varázslatot, mint élményt adták, amelybe én magam is belenőttem, és bár az emlékképek szaporodnak, az együttlétek képei fogynak, és egyre többször döbbentem rá arra, hogy mindabból, ami korábban természetes volt, sajnálatosan egyre több rész hiányzik.

Mostani írásom sajnálatos aktualitását Gömörei József barátunk távozása jelenti. Próbáltam áttekinteni, hogy Jóska mit tett, honnan hiányzik, mivel és mennyivel lettünk kevesebbek. Számomra legjobban az a Jóska hiányzik, aki a civil szervezetünkben saját magát soha nem kímélve aktívan tevékenykedett a helyi közösség, a budafoki szellemiség érdekében. Hiányzik az az ember is, aki a 80-as évek közepén már megalapította saját cégét, a Cipó GMK-t, és szolgált a termékeken keresztül másokat úgy, hogy éppen az általa megalapított minőségi termelés révén lett a Kézműves Kamara elnökségi tagja. Tudását szándékosan megpróbálta továbbadni az ifjabb nemzedékek részére, így a Magyar Pékek Szövetségében vizsgáztatta a következő generáció felelősségteljes választását felvállaló tanulókat. Jóska 71 éves volt, és ennek a kornak lehetőséget kellett volna adnia további hosszú évek munkájához. Néhány évvel ezelőtt, amikor bejelentette, hogy a közéleti tevékenységéből hátrább vonul és megpróbál egy kicsit önmagával foglalkozni és önmagának élni, ezt azzal indokolta, hogy nem érez már magában annyi erőt, tüzet és lelkesedést, amennyire a civil szervezetekben és a társadalomban végzett munkájához szükség van. A mi generációnk tagjaitól többször hallom, hogy nem tudják, nem akarják abbahagyni azt, amivel évtizedeken keresztül foglalkoznak, mert attól tartanak, hogy akkor hamarabb jön a vég. Így utólag nem lehet megítélni, magam sem tudom, hogy ez a gondolat mennyiben fogalmazódott meg Jóska visszavonulásában. Amit biztosan tudok az az, hogy mind a szellemisége, mind az általa végzett munka, mind az a tisztesség, amely benne megjelent, hiányzó részként fog maradandóan jelen lenni a helyi közéletben. Ezúton is szeretném megköszönni jószándékú munkáját, barátságát annak reményében, hogy példáját a jövő értékei jól hasznosíthatják.
Temetésére 2017. február 17-én 10 órakor, a Budafoki Temetőben kerül sor. Emlékezzünk rá azzal a szerénységgel, amellyel ő segítette a helyi közösségünk alakulását. Emlékét őrizzük meg azzal a szerénységgel, amivel ő szolgálta a körülötte lévő embereket. Nyugodjék békében!

Vízi Sándor, Önkormányzati képviselő