Hírek

Tánc, dráma és anyanyelv
Mihalik Sándor-díjjal tüntették ki Asboltné Czapári Beátát
2018-09-06

A 4,7 tizedes magyar érettségi átlag, a remek versenyeredmények és a tavaly elért 12. hely az OKTV-n (Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny) ugyanúgy az idén Mihalik Sándor-díjjal kitüntetett Asboltné Czapári Beáta nevéhez fűződik, mint a standard táncok tanítása, a nemzeti ünnepeinkre készült, nagyszabású műsorok összeállítása vagy az Ablak a világra elnevezésű szakmai program megszervezése és lebonyolítása.

A magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár, aki néhány éve a drámajáték-vezetői oklevele mellé drámapedagógia szakon megszerezte a második egyetemi diplomáját is, a komplexitásra törekszik, így szinte a lehetetlenre vállalkozik az, aki szeretné felsorolni érdemeit, az iskolában végzett tevékenységeit. A nyitottság, a megújulás igénye nála nemcsak szűken vett szakterületén jelentkezik, hanem mindenben, amihez hozzáfog.
A Kempelen Farkas Gimnáziumban (KFG) tanító pedagógus kérdésünkre elmesélte, hogy nagyon meglepődött, mert egyáltalán nem számított erre a díjra. Úgy tudta, hogy ezt a rangos kitüntetést csak kerületiek kaphatják meg, és ő Budaörsön lakik. Igaz, erősen kötődik Budafok-Tétényhez, hiszen a diploma megszerzése óta a gimnáziumban tanít, sőt, korábban évekig lakott az ELTE budatétényi kollégiumában. Hozzátette, hogy a kerületi KLIK tavaly a pedagógusnapon az iskola javaslatára oklevéllel, egy csokor virággal és egy bonbonnal megköszönte munkáját, de egyéb kitüntetést eddig még nem kapott.
Asboltné Czapári Beáta szinte minden évben felkészít egy-egy osztályt az érettségire. Öt évvel ezelőtt végzett tanítványairól külön örömmel tett említést, mert velük találkozva bebizonyosodott számára, hogy a nyolc éven át befektetett energia megtérült: fél év múlva diplomáznak, és legtöbbjük már el is helyezkedett a szakmájában.
Elmondta, hogy a következő tanévben az 5.b osztály osztályfőnökeként kezdi a munkát, így az anyanyelv mellett a drámajátékot is oktathatja saját osztályában. Ezeken a foglalkozásokon a gyerekeknek nem kell füzetet és tollat használniuk, beszélgetnek, zenét hallgatnak vagy az adott témához passzoló anyagokat keresnek az interneten. Kedvelik a kötetlen órákat, imádnak játszani, ahogy ő is, aki leginkább azért szeret ebben a gimnáziumban tanítani, mert kollégái hozzá hasonlón gondolkodnak, és így megvalósíthatja elképzeléseit.  (Tamás Angéla)