Hírek

Nem kíméltek sem felnőttet, sem gyermeket
Priska József Tamás nyolc évig ült a kommunisták börtönében, akik eközben még a kilenc-tizenegy éves kisiskolásokat is zaklatták Budafokon
2013-02-21

Kis Farkasnak nevezték az 1956-os szabadságharcban a bajtársai. Priska József Tamás a "Wesselényi csoport"", vagyis a "Royalisták"" néven elhíresült alakulat tagjaként vett részt a harcokban, majd a forradalom leverése és 1957-es letartóztatása után nyolc évig sínylődött börtönben. Az 56-os hősök kerületi sírjainak gondozását és rendbetételét kezdeményező volt politikai fogollyal budatétényi otthonában beszélgettünk a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából.

Húszévesen kapcsolódtam be az eseményekbe, október 25-én Budapesten - idézte fel emlékeit lapunknak Priska József Tamás. - Először a VII. kerületben, az Almássy téren voltunk, ahol katonai alakulattá nyilvánítottak bennünket és felvettük a Wesselényi felkelő zászlóalj nevet. A parancsnoknak sógoromat, Kovács Dezsőt választották meg. Kezdeményezésére a zászlóalj különleges csoportja a "Farkasok"" fedőnevet kapta, hogy ne kelljen felfedni senkinek a nevét. Mivel a bajtársaim tudtak a köztünk lévő rokoni szálról, ezért én lettem a Kis Farkas. Ahogy egyre többen csatlakoztak hozzánk, a helyhiány miatt áttettük a parancsnokságot a néhai Royal szállóba. Én elsősorban összekötő tiszti szerepet töltöttem be, az élelmezésért, a fegyver- és a lőszer-utánpótlásért, a hiányosan öltözött fiatalok honvédségi meleg ruhákkal való ellátásáért voltam felelős, valamint a zászlóalj teher- és személyautóit szereztem be az üzemanyaggal együtt. Végül november 10-én 14 órakor foglalták el a Royal szállót az orosz páncélos alakulatok katonái. A névtelenségünknek köszönhetően a "Wesselényi"" csoport tagjait, engem is, csak egy évvel később, 1957 október 28-án tartóztattak le a nyomozó hatóságok. A hadbíróságon 12 év börtönbüntetésre ítéltek.

- Azt is mondhatnánk, hogy "kakkukktojásnak"" számított, hiszen az 1963-as általános amnesztiakor önt nem engedték ki. Meddig tartott a büntetése?

- Végül két évvel később, 1965-ben szabadultam a fővárosi gyűjtőből. Akkor már csak egy rabbal osztoztam egy egész börtönblokkon. Mi természetesen nem tudtunk a kinti hírekről semmit. Problémás voltam, ezért a rabságom több mint felét egyedül, magánzárkákban töltöttem, ráadásul az ország szinte összes börtönében megfordultam.

Egyik cellatársam egy jezsuita pap volt, akit a kihallgatásokon süketre vertek, kiverték az összes fogát, majd olyan állapotban hajították vissza a cellába, hogy magától enni sem tudott. Hogy életben tartsam, meg kellett valahogy etetnem vele az ételként elénk vetett, szinte ehetetlenül sós szalonnát, amelyet a pap nem tudott magától megenni. Ezért nekem kellett előre megrágni neki a falatot és megetetni. Sosem tudom megbocsátani, hogy mikor az amnesztia után az első menyasszonyom beverekedte magát a börtönparancsnokhoz az elengedésem felől érdeklődve, azt mondták neki, hogy én is szabadultam. Ez a fiatal lány hat évet áldozott fel az életéből egy bebörtönzött emberre, csomagot küldött, várt rám, s azt hitte, szó nélkül elhagytam.

- Jelentős szerepet vállalt az 56-os hősök kerületi sírjanak helyrehozatalában és gondozásában. Hogyan sikerült megszereznie az ehhez szükséges forrásokat?

- Kint voltam a temetőben 2011 nyarán, és láttam, hogy az 56-os sírok rendkívül elhanyagolt állapotban vannak. Ezért novemberben megkerestem Szabolcs Attila polgármestert, akinek megemlítettem az áldatlan állapotokat. Megígérte, hogy segít a hősi halottak nyughelyeinek rendbehozatalában. Felvette a kapcsolatot a temetkezési társaság vezetőivel, megkönnyítve a kutatómunkát, segítve az előkészítést. A Fidesz kerületi szervezete felkarolta a kezdeményezésemet és polgári jótékonysági estet szervezett az adománygyűjtéshez. A tavaly februárban megtartott est védnöke Németh Zsolt külügyi államtitkár és Németh Zoltán országgyűlési képviselő volt, házigazdaként Szabolcs Attila polgármester, Karsay Ferenc alpolgármester és Zugmann Péter alpolgármester tevékenykedett. Az est bevételét az 56-os sírok gondozására ajánlották fel. Ezúton újra megköszönöm a segítségüket. A jótékonysági esten 265 000 forintot sikerült összegyűjteni, ám ez az összeg nem volt elegendő a kerületi temetőben található tizenkilenc 56-os sír felújítására. A meglévő összeghez hozzájárult a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (Pofosz) tagsága és elnöksége, valamint a Pest-Budai Dalárda is, de még mindig szükség volt forrásokra, hogy az összes sírt rendbe tehessük.

- Végül összejött a szükséges pénz?

- Szerencsére a Magyar Nemzetben tavaly megjelent, velem készült interjút olvasva Farkas Tibor, egy Kaliforniában élő, Budatétényből származó honfitársunk felvette velem a kapcsolatot és megkérdezte, hogy mennyi pénzre lenne még szükségünk, mert ő állja a szükséges költségeket. Küldött ezer dollárt (akkori árfolyamon 214 000 forintot). Ebből és a jótékonysági bevételekből sikerült felújítani majdnem az összes 56-os sírt. Az utólag védetté nyilvánított két sír rendbetételének költségeit Lics László pincészete vállalta. Tavasszal pedig a Pofosz gúzsba kötött embert ábrázoló emblémájával ellátott, kivágott közepű magyar zászlót ábrázoló plasztikákat is felhelyezik az eddig kimaradt sírokra. Külön köszönet illeti meg Németh Zoltán országgyűlési képviselő urat, mert méltó helyre helyeztette át az 56-os hősi halottak emléktábláját.

Vigh Dániel