Hírek

A dzsesszben nincsenek igazi sztárok
A művész a Sambosi Dzsesszfesztiválon lépett fel. Lapunknak sikerült találkozni, és interjút készíteni az ismert muzsikussal.
2013-03-12

- Jelenleg Németországban él. Hogyan kezdte a pályát, és miért került ki külföldre?

- Először 1979-ben kerültem ki Németországba, és 1982-től ott is élek. Az egész családom zenész volt évszázadokra visszamenően, hegedűs. Én is hegedűsként kezdtem, aztán hamar váltottam szaxofonra, mert dzsesszt akartam játszani. Aztán bekerültem egy a Kis Rákfogóba, és megnyertük a Ki Mit Tud?-ot. Ettől kezdve hívtak mindenhova, elkezdtem játszani Pege Aladárral, Kőszegi Imrével, és sok más hírességgel. Egy székesfehérvári fesztiválon együtt játszottam a Vukán Györggyel, így megismerkedtem Toto Blanke német gitárossal, aki meghívott a zenekarába. Az együtteshez kezdtem el kijárni Németországba, aztán ott ragadtam. Már lassan 18 éve a frankfurti rádió big bandjében játszom.

- Lemezeivel többször bekerült az első tízbe az amerikai dzsesszrádiók listáján. Magyarországon felfigyeltek erre?

- Azt tudom, hogy Magyarországon csak egy lemezem jelent meg hivatalosan. Ez a Movie című lemez, amely valójában nem is dzsessz, hanem inkább funk, hipp-hopp album. Ennek már több, mint tíz éve.

- Miért van ez így? Magyarországon nem annyira nyitottak a dzsesszre?

- Ennek sokkal prózaibb oka van. Ha a lemezem egy amerikai vagy német cégnél készítem, meg kell vásárolni a jogokat, és ez sok pénzbe kerül. Sajnos senki nem akar pénzt adni semmiért.

- Rengeteg világsztárunk van a dzsesszben, Szabó Gábortól kezdve, Schnétberger Görgyön át egészen önig. Magyarországon ez mégsem kap akkora publicitást.

- A dzsessz mindenhol rétegzene, nemcsak Magyarországon, még Amerikában is az, ahonnan jön. Egyáltalán azt a szót, hogy sztár, egy kicsit túlzás használni, ha a dzsesszről van szó. A leghíresebb amerikai dzsessz-zenészeket sem lehet sztárnak nevezni. Szerintem az a sztár, akit még a vécés néni is ismer, például Michael Jackson vagy Madonna. A dzsesszben nincsenek igaz sztárok.

- Mostanában éppen a popzenészek nyitnak a dzsessz, sőt a klasszikus zene irányába. Nemrég például Sting adott koncertet Budapesten, amelyen a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar adta a hátteret.

- Ez mindig is így volt, nem újdonság. A hetvenes években, például Frank Zappa zenéjében nagyon sok dzsessz volt. Vagy ott volt Jimmy Hendrix, aki szintén ebben a cipőben járt. Én is sok zenésszel játszottam poplemezen, mint szaxofon szólista, mint meghívott zenész.

- Húsz saját szerzeményű lemezt adott ki, százával vannak koncertjei. Hogyan van ideje arra, hogy elmélyüljön, és zeneszerzéssel foglalkozzon?

- Amikor van időm, és van hozzá kedvem, leülök a zongorához, és megpróbálok írni egy számot. Van, amikor az ember leül, félóra alatt ír valamit, ami tetszik neki, és van, amikor napokig dolgozik vele, és mégsem tetszik. Ha jön az ihlet, akkor viszont gyorsan megy a komponálás.

- Az alapharmóniát írja meg ilyenkor?

- Ez változó. Az embernek eszébe jut egy ötlet, és abból próbál kiindulni, abból próbál meg fejleszteni. Ez valamikor egy harmónia, valamikor egy basszusmenet, van, hogy csak egy ritmus, dallamfecni. Nem más ez, mint az improvizáció, csak van rá idő.

- Melyik az otthona, Németország vagy Magyarország?

- Már többet éltem Németországban, mint amennyi időt annak idején Magyarországon töltöttem. Úgyhogy azt hiszem, igazából az az otthonom. De nagyon sok embert ismerek, sok barátom van még itt. A feleségem és a kisebbik lányom Frankfurtban, a nagyobbik lányom Magyarországon él. A kisebbik lányom sokáig fuvolázott, de aztán abbahagyta. Nem sajnálom, mert szerintem mindenki csinálja azt, amihez kedve van.