Hírek

Jegyezzétek fel, ennyi elég
Kubik Annát Székesfehérváron érte első színházi élménye. Az akkor tizennégy éves kislány a Bartók Gyermekszínház előadásában látta A kőszívű ember fiait, remek szereposztásban.
2013-03-12

?ť?Nagyon megfogta az előadás, és mélyen hatott rá a színház mint forma, mint kifejezési mód. Ott szívta be először azt a furcsa, jellegzetes színházillatot, amit azóta is érez, és akkor döntötte el, hogy nem orvos lesz, hanem színésznő. Később többször el is játszhatta Baradlaynét.

- A felkérések alkalmával ön választja ki a költeményt vagy felkérik egy-egy mű elmondására?

- Többnyire megválaszthatom a verset, amit szavalok. Az idei ünnepségen Tóth Bálint soraival akartam örömet szerezni az embereknek. A költő olyan szempontból vizsgálja "™56-ot, ahogy nem nagyon szokták. Számomra nagyon kedves, hogy keresztényi szemmel nézi a történéseket. Megbocsát és figyelmeztet: ""Śvéssétek gránitba, bazalttömbbe, / minden időre minden bűnös nevét, / jegyezzétek fel, ennyi elég." A gyűlölet nem vezet sehová. Keresztényként nem tehetjük meg, hogy kirekesztésre kirekesztéssel válaszoljunk.

- A hit önt is átsegíti a nehézségeken?

- A hit segít a nehézségek leküzdésében, mértéket tartani az örömben. Megfelelő mederbe tereli az ember életét. Számomra csak így élhető az élet. A Szent Lipót-templomba járok misére, de olyan szerencsés vagyok, hogy az ország szinte minden templomában megfordultam már. Elképesztően sok a templomi fellépés.

- Kinek a verseit olvassa, tolmácsolja a legszívesebben?

- A költők költője nekem Ady. Adynál mindig találok olyan verset, ami nekem is támpont, illik az adott hangulathoz. Költészete iránytű, mindig használható. A szelíd hangú Tóth Árpádot is nagyon szeretem, de a kortársak közül is sokakat kedvelek. Egy színésznek fontos, hogy járatos legyen a kortárs irodalomban is, mert csak akkor tudja megismertetni az emberekkel a kevéssé ismert, mai alkotókat.

- Milyen úton jutott el a színészi pályához?

- ?siben, ahol születtem és általános iskolába jártam, bevettek az irodalmi szakkörbe. Örömmel szavaltam, de inkább latinul tanultam, hogy orvos lehessek. Szülőfalumban volt egy tanárnő, aki mindig egy leckével előttem járt - így tanított latinul. Még ma is emlékszem a leckékre.
Középiskolába Székesfehérváron jártam. ?llandóan a színházban lógtam, ott ültem minden este a kakasülőn, ezért rövidesen már ingyen is beengedtek. A főiskolára nem jutottam be elsőre, mert fogalmam se volt, hogyan kell felvételizni, így két évig Székesfehérváron dolgoztam egy könyvesboltban. Nekem való munka volt: könyveket ajánlhattam, rengeteget olvashattam, és az író-olvasó találkozókon sok írót és költőt megismertem. Akkor nyílt ki előttem a kortárs irodalom. Boldogságos két év volt, néha még most is visszavágyom oda. 1977-ben bejutottam a Ki mit tud? döntőjébe, ahol sok jó tanácsot kaptam a zsűri tagjaitól, Major Tamástól és Szinetár Miklóstól, hogyan kell felkészülni a felvételire. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen azután Kazimir Károly osztályába kerültem.

- Életében jelentős szerepet tölt be Baradlayné.

- Különös örömmel töltött el, amikor Vándorfi Laci kollégám a Pannon Várszínházba hívott, hogy játsszam el A kőszívű ember fiaiban Baradlaynét. Minden, ami jó, így alakul az életemben. Egy közös pont körül önmagukba visszatérnek a dolgok. Március 14-én a balatonfüredi Kisfaludy Színházban vendégszerepeltünk a darabbal, amikor előadás után azonnal Budapestre utaztam, hogy átvehessem a Kossuth-díjat. Lám, ez is Baradlaynéhoz kötődik.

- Novembertől havonta egyszer a Heti Válasz Pest-budai Látkép rovatában az írásait is olvashatjuk.

- Felkértek, hogy néhány gondolattal legyek jelen az újság hasábjain. Nem tartom magam írónak, soha nem is leszek az, de izgalmasnak tűnő lehetőségnek tartom. A novemberi számban a halottakra emlékezem: Sütő Andrásra, Kristóf ?gotára és a közelmúltban elhunyt Mészöly tanár úrra.