Az okmányok és az emlékplakett átadásakor az ünnepi műsorban két fiatal tehetség is fellépett: Varga Vivien és Varga Szabolcs. Sokan nem is sejthették, hogy ők a neves rockénekes, Varga Miklós gyermekei. Miklós nem is igyekszik kérkedni lánya és fia tehetségével, pedig nagyon büszke rájuk. Azt mondja, ha komolyan gondolják, hogy az előadói pályán képzelik el a jövőjüket, akkor minden segítséget megad majd, de egyelőre inkább félti őket a zenei pálya buktatóitól.

- Nemrég egy kerületi rendezvényen a gyermekei is felléptek. Mennyire törvényszerű, hogy kövessék a zenei pályán?

- Egyáltalán nem törvényszerű. Ha a gyerekeim hasonló pályán akarnak majd a későbbiekben elhelyezkedni, fogom őket támogatni, de nem kergetem őket az asztal körül, hogy apjuk mesterségét folytassák. Jó hangja van a fiamnak is, de ő prózában erősebb. A kislányom az, akiben van affinitás az énekesi pályára. Egyszer azt mondta nekem: "Apa, segíts nekem, hogy jó énekesnő legyek!" Ekkor odaadtam neki Celine Dion a Titanic-filmből ismert dalát és azt mondtam neki: "Ha megközelítőleg el tudod énekelni, akkor van miről beszélnünk." Én voltam a legjobban meglepődve, amikor majdnem hibátlanul elénekelte. Ez 10-11 évesen jó ajánlólevél még nálam is. Ha tényleg eltökélten erre a pályára akar lépni, én minden erővel fogom őt segíteni, de egyelőre még inkább óvnám ettől.

- Miért esett rájuk a választás, hogy fellépjenek a városházán az állampolgári eskü alkalmával?

- Szerencsére nem miattam hívták meg őket. Ilyen alkalmakkor a polgármesteri hivatal a kerület iskoláiból szokott hívni gyerekszereplőket. Az osztályfőnökük választotta ki őket, hiszen már mindketten rutinosak: tagjai az iskola színjátszó körének. Több darabban is felléptek már, de más ünnepségeken is gyakran szerepelnek. Az eskütétel alkalmával a fiam egy verssel, a lányom pedig ugyanennek a versnek a megzenésített változatával lépett színpadra. Juhász Ferenc költeményére, a Himnusz-töredékre esett a választásunk. Ebbe kicsit én is besegítettem. Jól ismerem a művet, mert korábban énekeltem a Kormorán együttessel.

- Úgy tudom, jól sikerült az előadás.

- Olyannyira, hogy a decemberi kiemelt eseményre is őket kérték fel, amikor az ezredik állampolgár tette le az esküt.

- ?k már egy másik generáció. Mennyire értik azt a zenei világot, amit ön képvisel?

- Jobban nyitottak az általam képviselt rockmuzsikára, mint a mai kor zenéire. Nem csoda, hiszen ezen nőttek fel. Emellett kisgyerekkoruk óta jönnek velem a színházba. Bármikor van egy új bemutatóm, ők az elsők, akik ott vannak. Kifejezett óhajuk, hogy megnézzenek engem a színpadon. ?k szeretnének jönni, nem elrángatom őket. ͍gy aztán a színházi világban is otthonosan mozognak. Sok kollégával találkoznak: roppant büszkék arra, hogy személyes ismerőseik a mások által csak a televízióból ismert sztárok.

- Nem túlzás, hogy családja minden tagja fogékony a művészetekre, hiszen felesége dzsesszbalett-oktató.

- ? a helyi művelődési házban dolgozik, ott tart órákat már évtizedek óta. Korábban pedig a médiában is megfordult. Testvérével együtt kvízműsort vezetett, a Promontor tévében is volt műsorvezető, de a legtöbben a hajdani Tévétorna című műsorból ismerik. ? a "tévétornás ikrek" egyike. Egyébként dolgoztunk is együtt, hiszen úgy ismertem meg, hogy 1986-ban az éppen országos turnén lévő zenekaromnak ők, az ikrek voltak a táncos vendégei. Később is többször előfordult, hogy táncoltak az én műsoromban. A mai programom már más jellegű, nem férne bele táncos produkció, de ő sem szeretne már részt venni benne.

- Hogyan ünnepelték a karácsonyt?

- Amolyan "ókonzervatív" módon. A szenteste a saját családunké, Karácsony első napján a feleségem rokonaihoz mentünk, a második napon az enyémekhez.

- A szilveszter igazi szórakoztatóipari nagyüzem. Szokott fellépéseket vállalni?