Hírek

Egyszer fenn, egyszer lenn
Megvertük a Honvédot, de kikaptunk a Puskás Akadémiától
2021-02-26

Ilyen az élet; a 2020–2021-es idény talán legfantasztikusabb, legfelemelőbb teljesítményét, a Honvéd ellen idegenben aratott 3-2-es győzelmet a Puskás Akadémiától itthon, a Promontor utcában elszenvedett 3-0-s vereség és a lehangoló játék követte nyolc napon belül. Öröm az ürömben: az Új Hidegkuti Nándor Stadionban szerzett három pontnak – és a vetélytársak szerencsétlenkedésének is – köszönhetően nem áll a BMTE kieső helyen.

A Honvéd elleni mérkőzés utolsó negyven perce olyan volt, mint egy hősköltemény. Miután Szendrei Norbert öngóljával 2-2-re kiegyenlítettünk, nem állt be a csapat az eredmény tartására, és egyik szellemes támadást vezette a másik után. Percenként alakítottunk ki helyzetet Tujvel kapuja előtt, és a 93. percben fantasztikus tűzijáték után megszereztük a harmadik, győztes gólt: Kulcsár hozta gólhelyzetbe Zsórit, Dani lövése a bal kapufáról kipattant Ihrig-Farkas elé, és Sebi közelről bevágta. Mindennél többet mondott Csizmadia Csaba vezetőedzőnk elementáris gólöröme.

„Talán az MTK-meccshez tudnám hasonlítani ezt a győzelmünket, ott is Ihrig-Farkas lőtte a győztes gólunkat, és most is az Új Hidegkuti Nándor Stadionban szereztünk három pontot, mint ősszel. Igen, nekünk mindig szerencsét hoz ez a pálya – mondta lapunknak a mester a nagy győzelem másnapján. – A sors ismételte önmagát.”

Felvetem Csizinek, hogy valahogy úgy éreztem a második félidőt látva, biztosan bennmaradunk. Legalábbis jó esélyt látok rá.

„Az első félidő sem volt rossz igazából, csak azok a szabadrúgások... Azokat sokkal jobban kell levédekeznünk. Létfontosságú! Rúgunk egy szép gólt, vezetünk, aztán jönnek a pontrúgások, és máris 2-1 oda. Maximális koncentrációra van szükség. Ha rúgsz egy gólt, le kell hozni a meccset egy-nullára! Akármilyen játékkal. Persze így más az optikája, 1-2-ről fordítottunk parádés játékkal 3-2-re, csak közben majdnem infarktust kaptam.

Ez volt február 13-án – a 3-2-es győzelemmel elmozdultunk a kiesőhelyről –, és nyolc napra rá jött a hazai meccs a második helyen álló Puskás Akadémia ellen. Sajnos sima 3-0-s vereség, de kikapott a Honvéd és az Újpest is, tömörült a mezőny az alsóházban, mivel a Diósgyőr legyőzte a Fehérvárt, és a vereséggel sem csúsztunk a kiesők közé.

„Tudjuk, a Puskás Akadémia egészen más nagyságrendű költségvetésből gazdálkodik, mint mi, de ezen az estén nem ez döntött – hárította el vezetőedzőnk a felvetést. – Keresem az okokat, mert nagyon tompán mozogtunk önmagunkhoz képest. Valamit biztosan elszúrtunk a héten, talán okosabbak leszünk, ha kielemezzük a meccs felvételét. Korábban nem volt jellemző a csapatra, hogy szinte mindenki egyszerre betlizzen, még akik csereként szálltak be, most ez történt.

Megemlítem edzőnknek, hogy a Puskás Akadémia most nagyon lendületbe jött, tálán ez is közrejátszott a sima 3-0-s vereségben.

„Lendületben van, ez igaz, de mi asszisztáltunk ehhez a lendülethez, és nem tudom, hogy miért. Nagyon könnyen megadtuk magunkat ezen a meccsen. Keressük az okokat, talán túl hosszú volt a szünet a két meccs között?”

Próbálom vigasztalni a mestert azzal, hogy legalább nem vagyunk kieső helyen.

„Nézze, az engem nem vigasztal, hogy a Kispest és az Újpest is kikapott. Nekünk csak magunkkal kell törődnünk. Gyűjtögetni kell a pontokat, hogy ne az utolsó fordulóban dőljön el a bennmaradás. Mert az roppant idegölő lenne.”

Az bizony. Szerdán Paksra utazunk Magyar Kupa-nyolcaddöntőre, aztán szombaton a Kisvárdát fogadjuk. Amely Kisvárdát a csapat 75 év utáni első NB I-es mérkőzésén szó szerint viharos meccsen 2-1-re legyőztük. Most vihar nélkül is elfogadnánk ezt az eredményt.

(Ch. Gáll András)