A hivatása a színház. Az életét sok helyen élte, mindig ott, ahol fontos színházi feladat, kihívás várta. Magyarország több nagyvárosában lakott, ahova a munkája kötötte – Veszprémben, Szolnokon, Debrecenben, Miskolcon. Dolgozott színészként külföldön is, Frankfurtban, Jelenia Gorában, vagy éppen Közép- Ázsiában. 

Tizenöt évvel ezelőtt, amikor Budafokra költözött, először érezte úgy, hogy otthon van, hazatért. Pedig előtte sose járt itt. Véleménye szerint „Különös íze, különös hangulata van ennek a városrésznek, megtalálható benne minden, jelen, múlt és jövő.”

1981-ben kapta színészi diplomáját. Elmondása szerint nincsenek beteljesületlen színészi vágyai, a szakma legjobbjaival dolgozhatott együtt, és sokat. Mindent eljátszhatott, ami egy színész életében fontos. Színpadon, TV-ben, filmekben. Nincs hiányérzete.

Itt Budafokon a feleségével – Zanotta Veronika színésznővel –két színházat alapított, a Magyar Népmese Színházat és a Magyar Drámák Színházát. Mindkettő rendkívül sikeres és ismert. Régi vágyuk teljesült ezzel. A Népmese Színházzal a jövő nemzedékének akarnak egyfajta reményteljes utat mutatni, nevelni, tanítani – általuk évente 40-50 ezer gyermekhez jut el a magyar népmesék fontos üzenete. A Magyar Drámák Színháza – együttműködésben a Magyar Művészeti Akadémiával – élő szerzők történelmi drámáit dolgozza fel, hiánypótló szerepet töltve be a magyar kulturális életben. 

A Kárpát-medencében élő magyarság rendezvényeinek rendszeres látogatói. Megfordultak a legeldugottabb erdélyi falvakban ugyanúgy, mint Prágában, Bécsben vagy bárhol, ahol magyarok élnek. Kulturális központot építettek Szovátán, Szatmárnémetiben a Magyar Kultúra hetét szervezték, Aradon az október 6-i nemzeti ünnepséget. 

Jelenleg a Nemzeti Színházban futó Havel-előadásban játszik, amit Budafokra is elhoztak. 2017-ben három jelentős bemutatóra készül, nagynevű külföldi és hazai rendezőkkel.