A megemlékezés a nagytétényi Szelmann Ház falán elhelyezett 1956-os emléktáblánál egy korabeli Csepel teherautó begördülésével kezdődött. A Himnusz eléneklése után egy perces néma csönddel emlékeztünk a közelmúltban elhunyt nagytétényi hősre, Landi Jánosra, aki 1956-ban részt vett a nagytétényi harcokban és az ’56-os Szövetség Nagytétényi Szervezetének tagja volt.

Lázár Csaba színművész Vitéz Priska József Tamás: Falra véstem című versét mondta el, majd Monostoriné Szeleczky Gabriella, a Baross Gábor Általános Iskola magyar-történelem szakos tanára tartott megemlékező beszédet:

 ,,Milyen reménytelen, elviselhetetlen világ volt 1956-ban Magyarországon, ha tizenéves fiatalok, akik előtt még ott volt az egész élet, fegyvert fogtak és páncélosok, a világ egyik legnagyobb hatalmának hadseregének nehézfegyverei ellen vették fel a harcot … Nincs az embernek nagyobb kincse, mint a hazája s a szabadsága. A ma fiataljainak ez megadatott, de ezt megbecsülni s azokra emlékezni, akik életük árán is kivívták, az közös kötelességünk!”

Lázár Csaba Monostoriné Szeleczky Gabriellát méltatta, akit hazánkért és magyarságunkért tett több évtizedes munkásságért Magyarságért Érdemrenddel tűntetett ki a Kárpát-medencei Vitézi Rend. Az elismerést Solymoskövi Péter, a vitézi rend törzskapitánya adta át a történész és tanárnő részére.

Marton Bernát ciszterci szerzetes, jelenlegi zirci perjel saját bőrén tapasztalta meg az ’56-os forradalom és szabadságharc történéseit, beszédében életútjáról mesélt.

A nagytétényi megemlékezés Lázár Csaba előadásában Vitéz Priska József Tamás: Bevallomásom című versével, majd az emléktábla megkoszorúzásával fejeződött be.

A rendezvény a Városház téren lévő 1956-os emlékműnél folytatódott, ahol Budafok-Tétény önkormányzata, a kerületi szervezetek, egyházak és közösségek képviselői, valamint magánszemélyek helyezték el az emlékezés koszorúit. A reggeli ünnepély a Városház téri Dr. Takács Pál emléktábla megkoszorúzásával zárult.

Fotó: Czunderlik Robin